Cím: Egy sárkány naplója
Kulcsok: őszibarack; "Pontosan tudom, hogy ez őrültség."
Leírás: A gringottsi széfőrző sárkány elmeséli, hogyan és miért került a koboldok fogságába.
Figyelmeztetések: durva nyelvezet
Korhatár: 12
Beszippantom a föld rég elfeledett, ismerős illatát, és
tudom: haza értem. Érzem, hogy itthon vagyok, a fák susogása, a szellő lágy
szava régi barátként üdvözöl.
Már nem láthatom a birtokot, de tudom, hogy innen való
vagyok; most csak egyszerűen érzem. Szemeim vakon kémlelik a szűnni nem akaró
sötétet, sebes bőröm megtépázva lóg csontjaimon. Súlyos vasláncot húzok bal
lábamon; mindez a föld alatti hely, és a koboldok emléke.
De én nem sajnálom magamat. Mindennek van oka, annak is,
hogy én a bank méhének fogságába kerültem…
oOoOoOoOoOo
Amikor kikeltem… Az új világ óriási, izgalmas, és
kalandokkal teli volt. Egy sárkányrezervátum gondozói táplálták varázslattal az
alattam lévő tüzet, mire én hiszti rohamot kaptam már életem igen korai, úgy öt
perchez közelítő idejében.
Ha a kétlábúak ekkor felfedezik, hogy velem nem érdemes
lacafacázni, minden jól sül el. De természetesen ők csak vigyorogtak:
- Milyen aranyos!
- Milyen aranyos!
- A kis tüzes! - nézett rám egy szakállas. Az első adandó
alkalommal lángra gyújtottam a szakállát ezért a szörnyű kijelentéséért. Eztán
mindig mérgesen nézett rám.
Nagy sajnálatomra azonban volt pár eléggé elvetemült
gondozóm, aki látta bennem a jótét lelket. Pff! Pontosabban az ő sajnálatukra.
Hamar kiderült, hogy a gondatlanságuk miatt elkaptam egy
rendkívül sok halálesettel járó pikkelybetegséget, a vedlést. Egész este arról suttogtak, hogy az éjfélt sem érem meg,
szerintem el tudja mindenki képzelni, hogy mennyire kurvára halálfélelmem volt!
Mivel azonban még reggelre sem haláloztam el Szakállas nagy
bánatára, és kiderült, hogy vedleni sárkány dolog… Némi ürülékkel gazdagítottam
a halálomat jósoló Cingár cipőjét, majd addig dörgölőztem a lábszáruknak
(sajnos megfojtani nem tudtam őket), míg szétcsesztem a kurva drága sárkánybőr
gatyájuk szárát. Ezt amúgy is megtettem volna később, így még örülhetnek, hogy
ekkor nem ismertem a ’sárkány’ szó pontos jelentését.
Közel két hónap kellett ahhoz, hogy gondozóimat az őrültek
házába hajszoljam. Igen, sajnálattal közlöm, hogy két hónap ráment erre az
életemből.
Át akartak költöztetni, de mivel mozdulni sem voltam
hajlandó, és a gyümölcsös felégetésével fenyegetőztem… Egyszerűen nem volt más
választásuk. Felrepültem kedvenc őszibarack fám tetejére, és onnan röhögtem-
immáron fogakkal teli mosollyal- a képükbe.
Valamiért későbbi életem során megszerettem azt a rohadt
őszibarack fát, sőt, még a gyümölcsére is rászoktam. Először természetesen egy
kétlábú sem értette miért, végül másodjára is csak pár kivételes (az enyémet
még mindig meg sem közelítő) észbeli képességgel rendelkező egyed fogta fel.
Életem legelején konyakkal kevert vérrel etettek, majd egyre
inkább csökkenteni kezdték az alkohol adagját. Ez fájt, kínzott, és őrült
tettekre vezérelt. Például arra, hogy menjek fel az őszibarack fára, és
lehelgessem a gyümölcsöket, míg azok túlérnek, és tele lesznek alkohollal.
Ez egy roppantul hosszadalmas, és nehéz meló volt, hiszen
sárkány vagyok, kérem! (Apropó, ekkorra már tudtam mit jelent a szó. Ezután egy
kétlábú sem viselt mást, csak gyapjút.) Annyira finom tüzet is tudtam fújni… A
hímek már ekkor csodáltak. (Később persze még jobban, hiszen én szép, sőt, gyönyörű
voltam!)
Pár órás fán ücsörgés, és kemény munka után teljesen beállva
feküdtem a fa alatt lilát hallucinálva. Ekkor döntöttem el: én alkoholista
leszek.
Ez lényegében sikerült is.
Életem első öt éve az alkohol, és a hülye gondozók paradox
kettőségnek társaságában telt el. De hát valamit valamiért. Cöhh!
Egy sárkány nem enged. Kiharcoltam magamnak, hogy pár hímet
is a közelembe hozzanak… Óóó, az volt ám az élet! Egész nap csak marhát enni
(nem a gondozókat, bár Szakállas egy ujját leharaptam anno), túlérett
őszibarackot zabálni, és… Hát mindenki tudja, hogy mi történik, ha egy hím, és
egy nőstény találkozik… Csak ne gondoljon rosszra senki se, mert így is
belepirulok! Ne gondoljanak rosszra, mert én a rossznál is rosszabbat tettem:
gyíkkal-békával megd*gattam magamat.
Hamar rájöttem, hogy nekem a többnél is több alkohol kell,
mert egy kisebb családi ház méretű izomtömeghez nem elég egy pár hektáros
barackos. Az évek alatt megedződtem annyira, hogy attól az adagtól, amitől
régen már kidőltem még csak jól sem éreztem magamat.
Életem következő rossz döntése a lankán való végleges
lecsúszáshoz vezetett. Eladtam magam.
Ősi, gazdag sárkánycsaládokhoz repültem, hogy
szolgálataimért cserébe pár napig fetrenghessek a földön másnaposan. Jó volt,
de tényleg. Sárkányhoz nem méltó, de jó. Sokkal jobb, mint ami ezután
következett.
Havonta egyszer vissza kellett térnem a rezervátumba, csak
így mozoghattam szabadon. Sosem gondoltam volt landolás közben, hogy mennyi évig
nem fogok visszatérni erre a földre, hogy már sosem látom többé.
Szakállas fülébe jutott, hogy hol, és hogyan töltöm el
szabadidőmet, és a maga módján próbált meg jobb modorra késztetni. Most kérem
szépen, ki az a címeres idióta, aki több tonnás sárkánynak nekimegy? Mert
bizony, Szakállas ezt tette.
Kezdetben igyekezett jobb belátásra bírni, szép szavakkal.
- Sári, figyelj! Te ennél sokkal többre való vagy. Ne
süllyedj le ennyire! - korholt fellengzősen.
- Pontosan tudom, hogy ez őrültség, Szakállas, de én inni
akarok! - kiabáltam el a mondat végét egy tűzcsóva kíséretében. Nagyon vicces
volt az a készülék, mellyel megfogta a hanghullámaimat, és átfordította a saját
nyelvére azokat. Én értettem az ő beszédét, de ő nem az enyémet. A tűzcsóva
miatt a készülék… egyszerűen kifejezve szénné égett.
Kijelentésem hatására valami elpattant „kedvenc” kétlábúm
fejében, és ököllel nekem jött. Önérzetemet teljes mértékben végig sértve
ezzel, makacsságom és vehemenciám határának csúcsán lenyeltem rágás nélkül,
majd utána küldtem az összes régi gondozómat is. Elegem volt belőlük.
Pár nappal később egy fehér portól beállva hevertem egy tó
partján, mikor eljött értem egy csapat mágus, és elkábítottak. Utolsó emlékem
az ég, a gyönyörű kék ég…
oOoOoOoOoOo
Gyötrelmes, hosszú éveken át kínoztak, és hagytak magamra.
Teljes szívemből kívántam, hogy haljak meg, de a sárkányok hosszú életűek. A sárkányok… Még anno Szakállas tanította
meg nekem a szó jelentését.
Megbántam bűneimet, de minden hiába: minden remény
elveszett. Itt maradtam egyedül, elvadulva, megtörten, megbocsájtást nem kapva.
Az égi gondviselés utolsó szikrájaként éreztem meg a szagot:
emberek. De nem csak egy-egy, aki a széfjéhez jött, hanem egyből három is.
Fogalmam sincsen, hogy hogyan, de kiszabadítottak, én pedig
örömmel száguldottam felfelé az alagútban.
Érzékeim tökéletesen működtek a látást kivéve, így könnyedén
hazafelé vettem az irányt.
Nem volt alkalmam megköszönni a kiszabadítást, de talán nem
is értették volna. Ha jól tudom az volt az egyetlen beszélő készülék, amit
elégettem.
Friss víz illata csapja meg az orromat, így leszállok pár
percre egy tónál. Nem látom, de érzem a kékséget előttem. Legalább nem leszek
szomjas hazatérésnél. Bár, amúgy sem tudnék ránézni még egyszer a túlérett
őszibarackokra…
Hazáig repülök, és leroskadok a gyümölcsös melletti gyepen.
Lehajtom fejem, és boldogan érzem: hazatértem. Itt biztonságban vagyok, itt nem
bánt senki sem. A barack mámorító illatát beszívva hajtom örök álomra fejem.
(Előre szólok, hogy jövök majd később pontozni, de előbb szeretném megvárni a többi történetet, mert ki tudja, azok is milyenek lesznek...)
VálaszTörlésSzerintem te ezt a kihívást nem vetted komolyan. Ez a történet nekem, a HP fandommal még csak ismerkedő olvasónak nagyon elkeserítő élmény volt. Nem éreztem, hogy sárkányról olvasnék, valójában azt sem értettem, mi volt a célod ezzel a történettel. Pedig a fogalmazásból ítélve nem vagy kezdő író. A főszereplő állat nem is állat volt, hanem...nem is tudom, micsoda. Mellékszeplők nem voltak, a kulcsokat felhasználtad, de nem tudom, mi volt a célod az alkoholizálással, a mondat beépítése a beszédfordító eszközzel és az ököllel a sárkánynak eső gondozóval szintén nem volt túl jó.
Sajnálom, nekem nem tetszett a történet. A pontokkal majd később visszajövök.
Kedves Író!
VálaszTörlésHát, az első reakcióm az, hogy: WHAAT?? Kicsit - na jó, eléggé - furcsa történet volt, az biztos. Íme a pontjaim, megmagyarázva:
I. Mennyire tetszett általában a történet? (Történetvezetés, szerkezet, megfogalmazás, olvasmányosság: 0–10 pont)
A történetvezetéssel, szerkezettel, olvasmányossággal semmi bajom. A megfogalmazással se lenne bajom, ha nem lenne durva nyelvezetű. Alapjában nem azzal van a gond, hogy durva nyelvezetű, hanem maga a túlzott használata zavart. 6/10
II. Mennyire tetszett a főszereplő állat karaktere? (Mennyire karakterhű, ill. mennyire állja meg a helyét főszereplőként. 0–10 pont)
Néha azt éreztem, hogy nem is állat. És nem értettem - igaz, még most sem értem -, hogy miért kellett ebbe az egészbe belekeverni az alkoholt? 7/10
III. Mennyire tetszettek a mellékszereplők? (Karakterhűség, kidolgozottság – utóbbi főleg saját szereplők esetén. 0–10 pont)
A mellékszereplők kidolgozatlanok. Nem világos a Szakállas, és a többi gondozó miért ragaszkodnak ennyire a sárkányhoz, ha az annyi rosszat csinált. 7/10
IV. Mennyire volt könyvhű a történet? (Könyvhű, ha nem kerül ellentmondásba a rowlingi történettel. 0–10 pont)
A maga módján könyvhű volt. Megvolt benne a kiszabadítás, a három ember, szóval nincs mibe belekötni. 10/10
V. Mennyire használta fel jól az író a kapott kulcsot? (Mennyire játszik fontos szerepet, ill. mennyire kreatív és ötletes a felhasználása. 0–10 pont)
Az őszibarack megfelelt, és a mondtad is, bár nem volt annyira ötletes.Viszont még mindig nem értem mi a helyzet az alkohollal. o.O 8/10
További sok sikert, és szép pontokat!
Üdv, WitchCat!
Szia!
VálaszTörlésI. Mennyire tetszett általában a történet? (Történetvezetés, szerkezet, megfogalmazás, olvasmányosság: 0–10 pont)
Nem különösebben tetszett, úgy érzem, nem fordítottál rá túl sok energiát. A keretes szerkezet jó megoldás volt, viszont a megfogalmazás nagyon sántít: egyrészt logikátlanul fogalmazol (például a kurvát leírtad, a megdugnit viszont kicsillagoztad), másrészt én nem éreztem indokoltnak a durva nyelvezetet. Helyesírásilag nagyjából rendben volt, viszont nagyon vázlatos a történetet, hiányoznak a háttérinformációk és a leírások. 7/10
II. Mennyire tetszett a főszereplő állat karaktere? (Mennyire karakterhű, ill. mennyire állja meg a helyét főszereplőként. 0–10 pont)
Majdhogynem nincs is karaktere: hiába az E/1, szinte semmit sem tudok meg a sárkány érzéseiről, motivációiról, olyan, mintha egy életrajzot olvastam volna, amiben bevallja az alkoholproblémáját, de fröcsögve gondol vissza a gondozóira -- számomra az sem világos, hogy mi volt a baja a rezervátumi dolgozókkal. Szerintem egyáltalán nem karakterhű, igaz, nem sokat tudunk meg a Gringotts sárkányáról, ugyanakkor a HP-ben szereplő sárkányokról van némi ismeretünk, és ennek a példánynak a viselkedése nem összeegyeztethető azzal: a sárkányok "állatszerűbbek", ösztönösebbek, nem elvontan gondolkodó, emberszerű lények, ráadásul a könyv szerint nem lehet ilyen mértékben idomítani őket. Nyilván egy E/1-es történetben szükségesek az összetettebb gondolatok, de számomra ez akkor sem hihető, talán a nyelvi megoldások miatt. 6/10
III. Mennyire tetszettek a mellékszereplők? (Karakterhűség, kidolgozottság – utóbbi főleg saját szereplők esetén. 0–10 pont)
Nem is voltak mellékszereplők, ez voltaképpen egy monológ, amiben említ egy-két embert az elbeszélő. Talán a szakállas gondozó áll a legközelebb ahhoz, hogy karakternek nevezhessük, de ő is csak egy emlékszerű, jellegtelen figura -- egyáltalán nem voltak kidolgozva, én többet vártam. 7/10
IV. Mennyire volt könyvhű a történet? (Könyvhű, ha nem kerül ellentmondásba a rowlingi történettel. 0–10 pont)
Szerintem nem különösebben: nyílt és durva ellentmondás ugyan nem volt, de a karakterrel kapcsolatos fenntartásaimat lásd fenn, és máson is fennakadtam. Az egyik, hogy a könyvben a rezervátumi dolgozók profik, te ettől eltértél (Hagridhoz hasonló rajongókként vagy képzetlen alakokként mutattad be őket), ezt meg kellett volna indokolni. Az alkoholt egyáltalán nem értem, hogy jön a képbe, a könyvekben hasonlóról szó sincs, mivel a sárkányok inkább állatszerűek, mint ember -- amennyiben valamiféle allegorikus alaknak szántad a főszereplőt, részletesebb történet kellett volna. A "sárkány eladja magát a másik sárkánycsaládnak" pedig elég egyértelműen nem passzol a képbe. 7/10
V. Mennyire használta fel jól az író a kapott kulcsot? (Mennyire játszik fontos szerepet, ill. mennyire kreatív és ötletes a felhasználása. 0–10 pont)
A mondat a történethez képest illeszkedett, a gyümölcs viszont a levegőben lóg, nincs különösebben fontos szerepe, bár ez valószínűleg a hosszal függ össze. 7/10
A fenti sok negatívum ellenére nagyon klassz történet lehetne belőle, ha egyszer ráfeküdnél: az ötlet érdekes, szerintem nem csak engem foglalkoztat, hogy hogy került fogságba a gingottsi sárkány, mindössze ki kellene dolgozni.
Sok sikert kívánok,
Tigi
Kedves Író! :)
VálaszTörlésMennyire tetszett általában a történet? 10/5 pont
– Egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, az egyik a hossza, amin igazán meglepődtem: ez nem igazán egy kihívásra való novella. Inkább csak egy egyperces. Nem érzem azt, hogy túl sok időt fordítottál rá, és lelkiismeretesen dolgoztál vele. A másik a durva nyelvezet, amit jeleztél, de én teljesen indokolatlannak találom, ezenkívül nem is értem, hogy mi szükség a *-ra a „megdugatni” szóban, ha a kurva nélküle szerepel. Ettől nem lett értékesebb a történet, csak alpárinak hatott. Sok helyesírási hiba maradt benne, leginkább az egybe és külön írt szavakkal van probléma, ezeket utólag majd korrigáld (pl.: őrültek házába, haza értem, őszibarackfa...), de elírásokban sem szűkölködött a pár mondat, amit beadtál. Néhol keveredik a jelen és múlt idő is a szövegben, ezt sem ártana egységesíteni.
Mennyire tetszett a főszereplő állat karaktere? 10/4 pont
– Szintén nem igazán volt a kedvemre való... Nem tudom, ha paródiának szántad (annak sem igazán jó), akkor jelezni kellett volna, de a sárkány jelleme inkább hasonlított egy hisztis kamaszra, mint egy „igazi” sárkányra. Alkoholista, drogos, prostituált sárkány? Azt hiszem, ezzel rendesen meggyaláztad a sárkányok mitológiáját, pedig én még csak nem is rajongok ezekért a lényekért.
Mennyire tetszettek a mellékszereplők? 10/5 pont
– Nem is igazán voltak, inkább csak egy monológ volt, akiket megjelenítettél, azok kidolgozatlanok voltak, és annyit írni róluk, hogy Szakállas, akinek a viselkedése, hogy sárkány-gondozóként megüt (!!) egy sárkányt (!!) teljesen hiteltelen. Sokkal jobb lett volna, ha a kiszabadítást írod meg az öreg, vak sárkány szempontjából, akkor Harryékre is kitérhettél volna bővebben.
Mennyire volt könyvhű a történet? 10/6 pont
– Egyáltalán nem éreztem, hogy a Harry Potter univerzumban játszódó történetet olvasok. Nem volt vele probléma, hiszen a kiszabadításnál ott volt a három ember, de körülbelül ennyi, ami hű volt, a többi része egy teljesen saját világban is megállta volna a helyét – és inkább ott, mert ez az E/1 sárkány, aki ráadásul így viselkedik, inkább lenne való máshová, mint a canon történetbe.
Mennyire használta fel jól az író a kapott kulcsot? 10/10 pont
– Sem a mondatra, sem a gyümölcsre nem lehet panaszom, hiszen mindkettő benne volt a történetben, bár a sárkány alkoholizmusa számomra még mindig nem működő jelenség, de ettől eltekintve a helyén volt mind a kettő kulcs.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdvözlettel,
Clarey
(Kritika Klub tag – Megtalálsz minket a Merengő Fórumán.)
Szia!
VálaszTörlésNem is tudom, hol kezdjem.
Mennyire tetszett általában a történet? (Történetvezetés, szerkezet, megfogalmazás, olvasmányosság: 0–10 pont) Olyan semmilyen volt. Nagyon rövidre fogtad, azt érzem, hogy magasról teszel erre a történetre, egyáltalán nem érdekel, milyen, csak van és kész. Felesleges a káromkodás benne, bár egy jó helyen elsütött és hangsúlyos trágárkodás lehet szükséges dramaturgiai szempontból, de itt nem volt (a csillagozás meg külön röhejes, előtte nem voltál ennyire szemérmes). Próbálod ezt a sárkányos italozást meg porozást humorosan beállítani, de sajnos nem lett az. A történet lehetne egy vezeklés története, egy bűnhődés a sárkány számára, csak nem tudtad a karakterét közel hozni hozzám, semmi nem jött át az érzéseiből, így rohadtul nem érdekel a sorsa. Volt pár zavaró vesszőhibád, de egyébként helyesírás legalább rendben volt. Hát nagy jóindulattal 7 pont.
Mennyire tetszett a főszereplő állat karaktere? (Mennyire karakterhű, ill. mennyire állja meg a helyét főszereplőként. 0–10 pont) Kellően vérmes, az tény, makacs is, nem kedveli a gondozóit, de nem elég állatias, a függősége meg egyenesen röhejes. 7 pont.
Mennyire tetszettek a mellékszereplők? (Karakterhűség, kidolgozottság – utóbbi főleg saját szereplők esetén. 0–10 pont) Nem is nagyon voltak. A gondozók meg nem hiszem, hogy ököllel támadnának egy sárkányra. Nem ártott volna kidolgozni őket. 5 pont
Mennyire volt könyvhű a történet? (Könyvhű, ha nem kerül ellentmondásba a rowlingi történettel. 0–10 pont) Semmi nem történt benne, ami összekötné a könyvvel, leszámítva a beköltözést a Gringottsba. Ebből fakadóan az eseménysort nem üti, de azért a sárkányod és a gondozók viselkedése nem igazán illik a könyvekhez. Legyen 8 pont.
Mennyire használta fel jól az író a kapott kulcsot? Benne voltak, felhasználtad, ezzel nincs bajom, bár a felhasználás módja azért nem az igazi. Ennek ellenére megadom a 10 pontot.
Lehet, hogy az a baj, hogy inkább csak nem értek egyet azzal, amit elmesélsz. Próbáltad viccesre venni, de nekem ez a fajta humor nem jön be, plusz nem érzem azt egyáltalán, hogy foglalkoztál volna a történettel. Sajnos.
Üdv,
MP.
Kedves Író!
VálaszTörlésAz alábbi pár sorban szeretném értékelni a pályázatra beadott alkotásod.
A mű összességében nagyon tetszett és sokat nevettem rajta. Jó érzéked van az íráshoz, és remélem, hogy a közeljövőben találkozok még újabb műveiddel.
Értékelés a megadott szempontos szerint:
I. Mennyire tetszett általában a történet? (Történetvezetés, szerkezet, megfogalmazás, olvasmányosság: 0–10 pont)
A történet eseményei logikusan következnek egymásból, a hangulatokat és a lelkiállapotokat jól tükrözve. A megfelelő helyen használt durva nyelvezet pedig nincs rossz stilisztikai hatással a műre. Erre 10/10 pontot adok.
II. Mennyire tetszett a főszereplő állat karaktere? (Mennyire karakterhű, ill. mennyire állja meg a helyét főszereplőként. 0–10 pont)
A sárkány karakterét egy nagyon érdekes és szabad felfogásban ábrázolja, ami könnyeddé és viccessé teszi a történetet. A főszereplő sok emberi vonással is rendelkezik, ami átélhetővé teszi a sztorit és lehetőséget ad párhuzamok vonására valós személyek és a mű között.
Ezt szintén 10/10 pontra értékelem.
III. Mennyire tetszettek a mellékszereplők? (Karakterhűség, kidolgozottság – utóbbi főleg saját szereplők esetén. 0–10 pont)
A mellékszereplők nem játszottak fontos szerepet a műben ami illik a stílushoz, de kissé még így is hiányoznak a történetvezetésből. Ezt 8/10 pontra értékelem.
IV. Mennyire volt könyvhű a történet? (Könyvhű, ha nem kerül ellentmondásba a rowlingi történettel. 0–10 pont)
A mű passzol a könyvhöz, ezt már többen meg is indokoltátok, ezért nem részletezném. 10/10 pont.
V. Mennyire használta fel jól az író a kapott kulcsot? (Mennyire játszik fontos szerepet, ill. mennyire kreatív és ötletes a felhasználása. 0–10 pont)
A kulcsok felhasználása ötletesen történt; az "őszibarack" páratlan kreativitással lett valódi kulcsa a történetnek, és a párbeszédes mondat elhelyezése is kiválóan sikerült.
Ezt is 10/10 pontra értékelem.
Még egyszer szeretnék gratulálni az alkotáshoz! Csak így tovább!
Üdv,
PM
Kedves író! :)
VálaszTörlésMennyire tetszett általában a történet? (Történetvezetés, szerkezet, megfogalmazás, olvasmányosság: 0–10 pont)
Hűha… nem is tudom, hol kezdjem. Azt sem tudom, hogy ezt paródiának szántad-e, vagy laza polgárpukkasztásnak a HP fandom világában? Összecsapott, logikátlan, semmitmondó volt az egész, pedig az elején nagyon szépen megragadtad a hangulatot, de aztán… mi történt? Nem vagyok a káromkodás ellen, de itt a trágárságok egyáltalán nem tettek jót a történetnek, főleg, hogy a kurvát az olvasó arcába írod, a megdugást meg kicsillagozod. Nem értem, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miként gondolhattad te ezt komolyan? Nincsen felvezetve a cselekmény (igazából nincs is neki), a karakterek kidolgozatlanok, mélységük nulla. A legborzasztóbb az, hogy látszik, tudsz te szépen írni, de itt most valamit nagyon (rettenetesen) félrelőttél. Nem tetszik, egyáltalán nem győzött meg, kicsit fel is háborított, de nem az alpárisága vagy a semmit mondása miatt; idegesít, mert látom, tudtál volna „rendes” történetet írni, ott a tehetség, de valamiért nem akartál. {{2 pont}}
Mennyire tetszett a főszereplő állat karaktere? (Mennyire karakterhű, ill. mennyire állja meg a helyét főszereplőként. 0–10 pont)
Sajnos a főszereplőd sem tetszett, alig lehetett róla megtudni valamit. Lehelgette a barackokat, ivott, drogozott, paráználkodott; és? Biztos megvolt az oka, hogy alkoholista lett, droghoz nyúlt és fűvel-fával összefeküdt, de ez nem kevés kidolgozottságot igényel. A karakter érzelmeit, gondolatait, ha felénk tártad volna, én bizonyosan megérteném, hogy miért választotta ezt az önpusztító életet a sárkányod. Így azonban ez iszonyat kevés, az indíttatásai rejtve maradtak, még csak a felszínen sem kapirgálhatok, hogy miért is ez a tudatos rombolás. {{2 pont}}
Mennyire tetszettek a mellékszereplők? (Karakterhűség, kidolgozottság – utóbbi főleg saját szereplők esetén. 0–10 pont)
Az a baj, hogy ami mellékszereplő volt benne, semmit sem tett hozzá a történethez; ha a főszereplőre 2 pontot adtam, erre nullát illene, de már én érzem rosszul magam, hogy ennyire alulértékellek… Hosszasabb indoklás nélkül, de maradjunk a {{2 pontnál.}}
Mennyire volt könyvhű a történet? (Könyvhű, ha nem kerül ellentmondásba a rowlingi történettel. 0–10 pont)
Nem megy szembe a rowlingi történettel, de nem is illik bele; felőlem a Gyűrűk Urából is lehetett volna a sárkány, sokat nem változtatott volna az íráson. Őszintén, bármennyire is szeretnék többet írni, esetleg tanácsot adni, nem tudok. {{5 pont}}
Mennyire használta fel jól az író a kapott kulcsot? (Mennyire játszik fontos szerepet, ill. mennyire kreatív és ötletes a felhasználása. 0–10 pont)
Ezzel sem vagyok elégedett, a barackos megoldás úgy ahogy, de megállta a helyét, de nem éreztem nagyon hangsúlyosnak. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az alkohol lett volna a kulcsod, azért erőlteted bele; mert, hogy indokolatlanul, de ezt tetted. {{5 pont}}
Sok-sok építőjellegű kritikát kívánok neked, no meg szép pontokat ~ És sajnálom, hogy nem győztél meg.
Üdvvel;
Zajec
Kedves Író!
VálaszTörlésGyönyörűen fogalmazol, engem az egyes képeid egészen elvarázsoltak, néhány mondatod elbűvölő líraisággal simogatott… aztán jött az alpári káromkodás, tökéletesen indokolatlanul, és egy pillanat alatt elpusztítottad vele a lelkesedésemet. :-( Az alkohol/drog-szál is furcsa volt, megleptél vele - ha ezzel akartad csiszolni a sárkány jellemét, hát... kitalálhattál volna valami kevésbé illúziórombolót. ^^''
A mellékszereplők jóformán csak egy-egy villanásra kerültek elő, semmit nem tudunk róluk. Kár, hogy nem dolgoztad ki őket jobban, szerintem sokat emelhettek volna a történeted színvonalán; például ha megemlítesz valami olyasmit, hogy a sárkány tőlük tanult káromkodni. Így legalább felkészülhettem volna a trágárságra. ^^''
A könyvűséggel nincs gond, tulajdonképpen abszolút beleilleszthető Jo néni világába, még ha magának az írásnak nincs is túlzottan HP-íze. A kulcsokba sem tudok igazán belekötni, mindkettő ötletes kerítésben jelent meg – csak az alkoholizmus...
A fentiek fényében a pontok:
Történet: 4 pont
Főszereplő: 5 pont
Mellékszereplők: 2 pont
Könyvhűség: 9 pont
Kulcsok: 9 pont
Puszi,
Remie, Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán!)
A kihívás olvasói szakasza és a pontozás ezennel lezárul, köszönöm mindenkinek az értékelést!
VálaszTörlésEredményhirdetés holnap délután.